Átszállás
Millenáris
Budapest, 2001. december 28 - 30.

The Corner in My Mind
köszönet: Velvet Julia

 
Golden Cage
Centre Culturel Balavoine
Arques, 2001. december 7 - 21

Golden Cage
köszönet: Céline, Fabienne Brioudes, Alain Bultez

 
Meglepetés
Kortárs Művészeti Intézet
Dunaújváros, 2001. nov. 30. - 2002. jan. 18.

Smoking Room
köszönet: Beöthy Balázs

 
frames'games
Collegium Hungaricum
Berlin, 2001. november 15. - december 15.
(with Hajnal Németh and Gyula Várnai)

The Corner in My Mind, Golden Cage, Divers (double)
köszönet: György Fehéri, Zoltán Ádám, Caspar Stracke, Denis Stuart Rose, Inge Schöbel

 
Compatibility
ZOO Galerie
Nantes, 2001. szeptember 8 - 20.

Divers (double)
köszönet: Rudolf Pacsika

 
Szervíz
Műcsarnok
Budapest, 2001. szeptember 6. - október 4.
Sajtó visszhang
The Stage
köszönet: Angel Judit, Czipó Zoltán

 
Territorios Habitables (egyéni kiállítás)
Abisal
Bilbao 2001. 24 július - 4 augusztus

Bilbao, Golden Cage
köszönet: Beatrix Silva Uribarri, Jesus Pueyo, Esteban López

 
Máshol
Goethe Intézet
Budapest, 2001. március 20. - április 7.
Sajtó visszhang
Golden Cage
köszönet: Caspar Stracke, Frank Werner, Jakóts Dénes

 
Szobrászaton innen és túl
Műcsarnok
Budapest, 2001. február 8. - március 18.

Virtuality Machine 1.0
köszönet: Orosz Péter

 
Short Stories
Budapest Galéria, Lajos utcai kiállító terem
Budapest, 2001. február 8. - március 18.
Sajtó visszhang
The Corner in My Mind
köszönet: Készman József

2002

Erdősi Anikó
Balkon, Budapest, 2001. április

Itt, Máshol

Életnagyságnál nagyobb vetített felületet tölt be egy táncoló férfi alakja (Golden Cage)... A táncos, maga a művész, a tíz éve Budapesten élő és alkotó EIKE. A fehér falra helyezett markáns, sötét keret téglalap alakú képet rajzol ki, melynek az összes oldalát, folyamatosan, minden pillanatban érinti a mozgó táncos. A tánc lassan, egy helyből indul, majd a koreográfia gyorsulásával egyre aktívabb lesz, de a test mindig érinti a keretet. Ennek megfelően a test, tartástól függően, megnyúlik vagy kiszélesedve beszorul a képkeretbe. Az életben megtapasztalt három dimenzió itt nem nyújt támpontot, egy, az érzékeink számára ismeretlen dimenzió tanúi vagyunk.

Lehet hogy a virtuális térben más az egész térfelfogás? A keret valós térisége találkozik egy, csak a tudatunkban felépíthető térrel, mely új nézőpontokat jelöl ki nekünk, akik a valós térből figyeljük azt. Az hogy a látvány mindig szigerúan a kép keretein belül marad, de belülről is állandó érintkezésban van vele, a keret fontosságát jelzi. Mindha nem is létezhetne a kép e keret nélkül. És valóban, a keretek határozzák meg a képeket számunkra, bár már észre sem vesszük őket, mert csak arra figyelünk, ami belül van rajtuk. Ha valamit meg akarunk mutatni, annak keretet adunk. A keret, mint a természetre, a világra nyíló ablak a művészet őstoposza, amely érvényességéből semmit nem vesztett az idők során. A hayományos keretek közül ilyen értelemben még az új médiumok sem törtek ki, a tévén, videón, computeren is keretek szabják meg a képeket, a keret-téma tehát még mindig aktuális.

Az EIKE által betáncolt idegen dimenzió egy másik, számunkra ismeretlen, talán csak virtuálisan létező természetre nyit ablakot. EIKE egy korábbi munkájában már foglalkozott a keret problémával, ott azonban a tancoló alakját követte a színten mozgó keret. A keret most kimerevedett, mintha be akarná szabályozni a test mozgását, ami azonban féktelen kifejezési vágyából nem engedve inkább alternatív mozgásteret keres magának. Az ismeretlen dimenzióval szemben pedig a falra szögelt fakeret tehetetlen, így a művész folythatja felszabadult, örömteli táncát. A táncot, amely nemcsak az emberi önkifejezés legtermészetesebb megnyilvánulása, de a tér érzékelésének, birtokba vételének, megtapasztalásának eszköze is. Akár valós, akár virtuális térről legyen is szó, hiszen érdekes kísérlet az, hogy a vizuálisan beszerzett információt össze lehet-e kapcsolni egy korábbi tapasztalattal, átkonvertálni az agyban valami új, félig érzett, félig tudott élménnyé.
Máshol, Goethe Intézet

Hemrik László
Új Művészet, Budapest, 2001. május

(short)sztorizunk – avagy ha jó az idő, lent vagyunk a téren

(...) EIKE valójában egy újszerű történetmesélési lehetőséget villantott fel rövid videókörfilmjében, a The Corner in My Mind (2000). A néző a tér középén áll, miközben a helyiség két sarkában elhelyezett monitoron kis elcsúszással ugyanaz az egyenletesen körbeforgó kamerával felvett enteriőr ltható, melyben egy férfi es egy nő "közlekedik", "viszonyul egymáshoz". Akartlanul kapkodjuk a tekintetünket egyik kameráról a másikra. Úgy tűnik, mintha a film körülölelne bennünket, és es nagyon érzéki.
Short Stories, Budapest Galéria

Erdősi Anikó
Balkon, Budapest, 2001. október

Itt van az ősz – Fiatalok a Műcsarnokban

Egyszemélyes, de bárki által igénybe vehető, átfogó gondolatokat felvető szolgáltatás EIKE hangképző színpada. Minden létező meghatározója a mozgása, vagy a nem mozgása. Mozgásának érzékelhetősége vagy érzékelhetetlensége, üteme, ritmusa. A zene általában mozgásra késztet minket, de a Test-Hang (The Stage) lehetővé teszi, hogy modellezzük, mi történne, ha testünk mozgásával mi generálnánk a zenét és nem fordítva?
Short Stories, Budapest Galéria